Tákost hajdan, a Tisza szabályozása előtt, pangó mocsarak és tölgyfás erdők övezték. A település határában ma széles mezők terjeszkednek, s tőle északra sötétlik a Beregi-sík egyik legnagyobb megmaradt, összefüggő erdeje, a Bockereki-erdő, ami többek között a fekete gólyák kedvelt fészkelőhelye. A jó 600 hektáros erdőtömb méltán emlékeztet a vidék korábbi hatalmas rengetegeire. Napjainkban a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet fennhatósága alá tartozik.

Összetételében gyertyános-tölgyes jellegű részek váltakoznak tölgy-kőris-szil ligetekkel, de találunk itt fűzlápot, égerlápot és égeres láperdőt is. Gazdag rovar- és madárvilágáról, értékes flórájáról ismert. Részben fokozottan védett, részben erdőrezervátum terület. Látogatásuk engedélyhez kötött!

Az erdő szabadon látogatható részeben is körültekintően kell sétálnunk, mert a keresztes vipera egyik jellemző előfordulási helye. A Beregi Tiszahát nevezetességei a réges-rég elhagyott Tisza-medrekben megbújó tőzegmohás lápok, amelyekhez hasonlókat Magyarországon alig, tőlünk távolabb pedig csak a Kárpátok és az Alpok magasabb hegyeiben, vagy Európa északibb hűs, nedves síkjain találhatunk. Bennük igazi lápi környezet burjánzik.

A tőzegmohák süppedő párnái között a hüvelyes gyapjúsás, a tőzegeper, a tőzegáfonya, a tőzegpáfrány, a babérfűz, a füles fűz, a harmatfű, a gyilkos csomorika és társai nőnek, ezek hazánkban már mind ritkaságnak számítanak.

Él itt elevenszülő gyík és a keresztes vipera fekete változata is, amelynek a jelenléte a kijelölt úton vezető sétákon is fokozott óvatosságra int!