Zsoldos Barnabás
A szeszélyes időjárás érezteti hatását.
Nincs az a vadász, aki ne izgalommal és érdeklődéssel várta volna az apró vadazás idényét, már csak azért is, mert a nyári hónapokban láttuk a nyulakat a lucernában csemegézni, a lénián ellőttünk szaladni, a fácánokat hallottuk este felgallyazás közben kaktolni.
Persze a szakértő szemek azt is látták, hogy a nagy viharok szét dúlták a fészkeket, a több napos esők után maradt belvizek felszínén nyúlfiak és fácáncsibék tetemeit ringatta a szél.
Az október végi és a november eleji vadászatok tapasztalatáról kérdeztem a tiszakóródi Halványhát Vadásztársaság hivatásos vadászát, Horváth Árpádot.
A szatmári síkság közepén – Milota, Tiszakóród, Tiszabecs – határában a rét, legelő és a sok-sok galagonya, kökény bokor tökéletes élőhelyet kínál a nyúl és a fácán, sőt imitt-amott még a fogoly számára is. Az első vadászaton, ahol 13 puska volt, nyolc kakast ejtettünk. A tavalyi nyitó vadászaton - ugyan ezen a területen és ennyi puskával, mint most -, 18 kakas esett.
A kép illusztráció !
November első hétvégéjén rendezett vadászatunkat tartom mérvadónak, mert olyan helyen voltunk, amelyet jó apróvadas területként tartunk nyílván. A 11 puskás ember 14 fácánkakast ejtett, s ez nem volt rosszabb eredmény, mint a múlt évben.
Az szemmel látható, hogy a fácán állományt megviselte a rendkívüli esős, jégesővel tarkított viharos tavasz és nyár. Az elejtett kakasok többsége nem az idei kelésből valók, illetve a fejlettség alapján azt lehet mondani, hogy többségük a sarjú kelésből maradtak meg.
Tiszakóród, 2010.11.10.